NAGYVARSÁNY

Nevéből következtetve, egyike a megye legrégibb településeinek. A korábbi alakjai (Vasján, Vosján, Vassán) valamilyen honfoglalás kori nevet takar, de a kutatók közt nincs egyetértés abban, hogy a magyarsággal beköltöző népelem alán, kabar, vagy jász volt-e. A megtelepülés és a falualapítás a X. századra tehető.  Az eredeti névforma Vosján volt, majd ebből Vossán >  Vassán, végül az -ss > -rs-elhasonulással és a szóvégi n  jésülésével Varsány lett. A községnek a következő névváltozatai bukkannak fel: Vosian, Kylwassan, Belwassan (a jelzők a megosztott részek helyzetére utalnak), ez utóbbi templomáról Eghazosuosyan (Egyházasvarsány) is, majd a 14. században keletkezett Kisvarsánnyal szemben koráról és méretéről az Owossan és Naghwarsan nevet is viselte. A 16. század végétől, mintegy két évszázadig Kenderes­Warsányként említik. A 18-19. században a következő formákban is írták: Nagy Warsány, Nagy-Warsány, Nagy-Varsány, Nagyvarsány.

A Gut-Keled nemzetség a falut igen korán, talán már a XII. században megszerezte. A falu másik részét ugyanezen idő tájt a Kaplony nemzetség szerezte meg. A XIII. század végén, vagy a XIV. század elején már két részből állt a település, mert 1310-ben egyik részét Kül-, a másikat Belvarsánynak nevezték.

A régebbi településű Belvarsányban a XIV. században már templom is volt. E falurészt később az emiatt Egyházasvarsány néven említik. A XIV. században újabb névváltozatok is felmerülnek az oklevelekben: Óvarsány és Nagyvarsány.

A XVI. századi – kétségtelen hitelű – birtoklásból visszakövetelte a Gut - Kled nemzetségből származó, Nagykálló melletti Butkáról elnevezett Butkay - család az ősi adománybirtokot, Nagyvarsányt birtokolta; míg Újvarsány (később Kisvarsány) továbbra is a Csaholyi családé volt.

1423-ban – mikor a Butkay – család tagjai ismét a falun osztoztak – közelebbi megjelölés nélkül ismét két Varsányt említenek: lehet, hogy ekkor még a Kül- és Belvarsány külön állott.

Sajnos a következő másfél évszázadról ez idő szerint nem ismerünk semmiféle írásos feljegyzést, de a falu állott. Sőt 1550-ben - mikor már biztos adataink vannak - még mindig a Butkay - családé.

A XVII. században a falu földesurai sorából a Butkay-család végleg eltűnt. A XVI. század végén a falut Kenderes-Varsány néven említik, s ez a név kétszáz évig használatban maradt. Ebben az időszakban a Sennyey és Lónyay családokat többszörös házassági kötelék kapcsolta össze és ennek következtében a nagyvarsányi birtokrészek hol egyik, hol másik család kezén voltak.

A XVIII. században a legnagyobb birtokrésze gróf Gyulay Ferencnek, majd örököseinek volt. A Gyulay-család - még nem főnemes ekkor - már 1608-ban birtokos volt Nagyvarsányban, sőt egyidőben a birtokaik központja is itt volt. Az 1741. évi nemesi összeírás szerint fiának, ifj. Gyulay Ferencnek 98 jobbágya és zsellére volt, míg a többi földesúrnak csak egy-egy jobbágya lakott itt.

A Mária Terézia urbáriuma készítése (1772) idején még mindig gróf Gyulay Ferenc volt a legnagyobb földesúr (13 jobbággyal), a többi birtokos időközben telepített egy-egy jobbágyot a birtokrészre, és így hét másik földesúr (gr. Barkóczy Károly, gr. Klobustzky István, Eötvös Sándorné, Eötvös Miklós, Magyary István, Lónyay Ferenc és br. Horváth György) csupán 6 jobbágyon és négy zselléren osztozkodott.     ·

1784-ben 54 lakóháza és 328 lakosa volt a településnek és hozzátartozott a Bárótanya, Ezredestanya, és a Szállásdomb. 1788 körül Eötvös Miklós tábornok részét Lónyay László vásárolta meg a tábornok itteni állattartó állmonyával együtt és az új földesúr súlyos vitába keveredett az egész faluval.

A jobbágyfelszabadulás előtt már csak br. Eötvös Ignác (József apja) gr. Vay Ábrahám és Uvarhelyi Sándor voltak a falu földesurai. A falu 84 házában 655 lélek lakott. A határbéli 2857 holdból 1434 jobbágytelek, utána 539 hold szántó, kaszáló, legelő volt a parasztok használatában, s ezeknek volt még 22 holdnyi szőlőskertjük is.

A határban búzát, árpát, rozst, burgonyát és kukoricát termesztettek. A XVI. századig visszamenőleg utalások találhatóak a Tisza partra nyúló almáskertekről. Leggyakoribb és legtöbbet termő almafajta a kormos- és az olasz alma volt. Az itt lakó emberek az almával kereskedtek kezdetben inkább a csere volt a jellemző. Egy szakajtó kosár almáért ugyanannyi rozst, búzát vagy ritkábban árpát kértek.

A történelem folyamán a falut többször elpusztították. 1242-ben a tatárok dúlták fel a környéket és pusztították el a falut. 1261-ben IV. Béla fiának, Istvánnak adományozta a községet. 1437-ben a Budai Nagy Antal-féle felkeléssel egyidőben itt is fellázadtak a jobbágyok Tarpai Márton vezetésével. 1475 februárjában Nagyvárad alá ért a török sereg és Szabolcsot is megsarcolta. 1514-ben a meghirdetett keresztes hadjáratba számosan vonultak erről a tájról. Az ezt követő két évszázadon át a hadak fő vonulási útjába esik Nagyvarsány. Átvonulnak a török portyázók, később a Habsburg uralkodók zsoldosai is itt vonulnak Erdély ellen. A zavaros körülmények között maradandó alkotás alig jöhetett létre.

Felvirágzott a reformáció. Ezt az is elősegítette, hogy a földesurak protestánsok volta. Ezen a környéken a „magyar Luther" Dévai Bíró Mátyás prédikált. A Rákóczi szabadságharc után a népesség nagyon megfogyatkozott, ezért ruszin, szlovák, és román családokat telepítettek be.

A XIX. század elején többszöri áradások, tűzkárok pusztították a falut. 1831-ben innen indul el az országos kolera járvány, melynek nyomán kihalt falvak, néptelen települések és éhező emberek maradtak. A század közepén a községbe betelepült zsidó családok megteremtették a polgári fejlődés lehetőségét.

A 20. században bárók, kisebb birtokosok osztoznak a település földjén. 1927-ben 100 holdnál is több birtoka volt itt Domahidy Elemérnek, Weinberger Ernőnek, Rochlitz Dávid fiai és Fiedmenn Adolf cégnek. Ez utóbbi rendelkezett a legnagyobb résszel, birtokához tartozott a Gyula-tanya. Itt alakították ki a gazdaság központját. Mezőgazdasági feldolgozóipart létesítettek, működő malom, olajütő, szeszgyár biztosította a termékek feldolgozását. Az itt keletkezett melléktermékekre és az óriási kaszálókra alapozták az állattartást. Az értékesítéshez a tanyaközpont és Gyüre vasútállomás között 1905-ben kiépítették a lóvasutat, hogy a szállítást megkönnyítsék.

A községhez tartozó Ezredestanya területén a Rochlitz- családok ipari beruházásokat végeztek. A század végére folyamatosan megépítettek egy lóvontatású vasutat, amely 6 kilométer távolságra biztosította a szállítási feltételeket. Felújították a gőzmalmot, a szeszgyárat és olaj­ ütőt telepítettek. Ezen ipari létesítmények lehetővé tették, hogy a községben termelt ipari termékek helyben feldolgozásra kerüljenek, s egyben az itt élő embereknek munkalehetőséget biztosítottak. Ezt az is mutatja, hogy olyan települések között említik a nevét, melyek azóta városi rangra emelkedtek.

A nagy gazdasági válság idejéig viszonylagos jólét és nyugalom volt jellemző a falu életére. Ekkor a munkanélküliek száma elérte a 28,5 %-ot. Ennek következtében a falut sokan elhagyták és kivándoroltak. Az itt maradó emberek napszámból és alkalmi munkából tengették az életüket.

A II. világháború alatt a bérlőket deportálták. A településen átvonuló hadsereg a gyárakat leszerelte, a faluban élő kommunista érzelmű emberek szétosztották a megmaradt terméketek és kikiáltották a „nagyvarsányi köztársaságot ". A leszerelt gyárak helyébe újabb ipari létesítmények nem kerültek. A lakosság egyre inkább a mezőgazdásai termelés függvényében kereste és keresi a megélhetését.

Újabb lendületet a település fejlődése az 1970-es árvíz után vett, amikor kedvezményes lakásépítési lehetőségek voltak, bővült az úthálózatunk az úgynevezett „almaúttal". Az 1980-as évek elején megkezdődött az egészséges ivóvízzel való ellátás programja.

A 19. század végén, a 20. század első felében a kisvárdai, a tiszai, 1950-ig a Gyüre körjegyzőséghez tartozott, 1950-től pedig a vásárosnaményi járáshoz. A község a három megye határán egy rövid ideig Mátészalka székhelyű csonka Szatmár-Bereg megye része. Az 1950-es választást követően önálló községi tanácsa működött. 1973-tól Gyürével közös községi tanácsot hoznak létre Nagyvarsány székhellyel. 1979. január l-jétől Varsánygyüre néven egyesül a két település, és Kisvarsánnyal kapcsolódik be a közös tanácsba. 1990. évi választástól Kisvarsány és Varsánygyüre külön-külön községi önkormányzatot hoz létre. Ezt követően népszavazással döntött a település Varsánygyüre szétválása mellett. 1991. január l-jétől ismét Nagyvarsány és Gyüre községek jöttek létre az eredeti közigazgatási határral.